Azok a kedves svácjiak és a parkolás

Szóval kezdődik az új év, nagyon várom, hogy mit hoz 2016. Igyekszem majd többet írni a blogba és néhány elmaradt utazást is megírok utólag majd. 🙂 Pl. Helsinki, Milánó meg ilyenek

Hogy valami pozitívval kedzjem az új évet ezt a kedves ajándékot találtam a szélvédőn, amikor indultunk Kitty cicáért az cica hotelbe.

Aki facebookon ismerősöm már láthatta a korábbi bejegyzésem, amelyben a parkolóházi szomszédunk úgy tanít egyenesen parkolni, hogy előbb lerajzolta hogy pont egyenesen és pont középre álljak majd amikor így kezdtem parkolni, akkor csokit tett nekem a szélvédőre. Azóta persze még jobban ügyelek rá, hogy szögegyenesen parkoljak és már tényleg jól megy. 🙂 Pedig szőke vagyok. 😛

Szóval hagytam a kedves szomszédnak a szélvédőjén egy karácsonyi lapot pár csokival és ezt kaptam tőle. 🙂 (Személyesen soha nem találkoztunk még.)

20160101_195849

Aki azt állítja, hogy a svájciak nem kedvesek nem hiszek nekik. 😛 Legalábbis errefelé igencsak édesek.

Reklámok

A hideg kutya

A mai német órámon megtanultam Horgenben, hogy a hideg kutya egy desszert. Hogy mik vannak 🙂 Még a svájci tanár is meglepődött és mondta, hogy na, ahhoz hogy ezt tudjuk biztos Németországban kellene élnünk. 😛 Ti ismertétek?

Egyébként a mindmegette-n van recept is hozzá.

Őszi idill Zugban

Tegnap el akartunk menni a Rigire, a hegyek királynőjére, de aztán elég felhős volt az idő, szóval inkább csak a közelebbi Zugba mentünk.

A vonat indulásáig volt egy kis időnk, szóval elmentünk a helyi, thalwili szombati piacra is. Nagyon szép az ősz, mindenütt tökök vannak. Jó lenne egy kis gibenyica. 🙂

És egy csomó fajta almát is ki lehetett próbálni.

Aztán felszálltunk a gyors RE vonatra, ami elvitt minket Zugba. Mivel csak Baarban áll meg Zug előtt, így nagyon gyorsan megérkeztünk. Szerettem régen Zugba járni dolgozni egyébként, szóval jó volt kibámészkodni a vonatablakon.

Mivel szombat volt, így nyitva voltak a boltok, szóval benéztünk a Metalli bevásárlóközpontba: ne gondoljunk olyan giga mega központra, mint ami Magyarországon szokott lenni azért. 🙂 Van egy pár bolt éssss egy csomó tök.

A Junker farm elhozta bemutatni a sok tökfélét és szobrokat állítottak belőlük ill. egy polcon felírták a különböző fajták nevét.

Aztán nézelődtünk tovább és nagyon megtetszett az egyik virágbolt kirakata. Ilyen érdekes növények voltak például:

A Metalli után a tó felé vettük az irányt. Annyira szépek az őszi fák.

És kissé felhős volt az idő, de nem esett szerencsére.

A zugi Kunsthaus egy kiállítás részeként csinált egy víz alá vezető lépcsőt, tiszta sci-fi.

Aztán megláttunk egy édes gyerek hattyút, szóval előkerült a táskából Petra szendvicse, amit mind a madaraknak adtunk. A sirályok még a kovi ubit is megették nincs itt válogatósdi.

Aztán megnéztük a madárházat is. Itt már előkelően dagi szürke kacsák tollászkodtak.

Utána ebédeltünk egy pizzériában, ahol nem volt pizza az étlapon. 🙂 Azt gyanítom, hogy csak este lehet pizzát enni vagy valami hasonló, szóval én tésztát ettem, Petra pedig salátát. Ebéd után elindultunk az óváros felé.

Egy galéria shopjában megtaláltuk azt az összenyomható vizes palackot, a squeasy-t, amire Petra már jó ideje vágyakozott, szóval iszonyú mázlistának éreztük magunkat és azonnal vettünk is: én egy, Petra két palackot.

Minden kirakatban őszi dekoráció.

Szépen tálalt gyümölcsök.

Aztán bementünk ebbe a kastélyba.

Ilyen az udvar:

Szóval a udvaron körbjártuk az épületet és hezitáltunk, hogy bemenjünk-e. Erre kijött a pénztáros bácsi és adott nekünk egy katalógust, amiben vannak képek a belsejéről, leírja a történetét stb. Aztán még nézelődtünk kinn és úgy döntöttünk, hogy bemegyünk. Kaptunk kedvezményt is, mert nekem is 25 éven aluliaknak járó 6 frankos jegyett adott. (felnőtteknek 10 frank) Nagyon kedves volt, szeretem, hogy ilyen aranyosak és kedvesek itt az emberek.

A táskákat le kellett tenni a ruhatárba és elindultunk felfelé, ha jól emlékszem 5 emelet is volt. A két felső emeleten gyerekeknek van játszóház és múzeum pedagógusok tartanak workshopokat.

Ilyen belül:

Meghallgattam ezt a nénit (svájci németül) aki itt élt, mesélte, hogy mennyi ideig éltek itt és hova járt naponta. 🙂 A fejem mögött van jobbra a falon a monitoron.

A folyosó:

Az egyik szobában egy régi gyógyszertár és vegyes bolt berendezése látható, amit a tulajdonos a városnak adományozott.

Régi pénztárgép:

Ez a kilátás a legfelső szintről:

Öt órakor zárt az épület, szóval pont addigra végeztünk. Elindultunk felfelé, hogy megnézzük a templomot, a temetőt és a kis kápolnát.

Nagyon szeretem ezt a zugi temetőt:

Itt vannak a kis urnák, olyan szép.

Aztán indultunk tovább a St. Verena kápolna felé, felfelé.

Az út mellett bárányok voltak, azt hallottam, hogy tél előtt meg szokás nyírni őket, hogy minél nagyobb legyen a gyapjuk. Szóval itt egy jól megnyírt és egy gyapjas bárány:

És a kicsike:

Elértünk a kápolnához.

Ezeket a sziveket úgy szeretem:

Nemrég ismét olvastam egy cikket arról, hogy Svájcban a legjobb megöregedni. Ebben egyre biztosabb vagyok. Ez a néni is épp akkor érkezett meg, amikor mi és utána a padon ülve gyönyörködött a városban. Ez a kis séta még fitten is tartja, olyan szép ez így.

Elindultunk vissza a pályaudvarra és útközben több helyen is árultak szilvát, tojást. Becsület kassza alapon működnek. 1 kg szilva 4 frank volt, a tojásra nem emlékszem. De én is már mindig csak bio tojást veszek, olyan csirkéktől, amiket nem egy túlzsúfolt gyárban tartanak… szívesen fizetek sokszoros árat ezért, sokkal jobb érzés 🙂

Elindultunk lefelé, nézegettük a szép házakat és a szép utcákat. Egyedi őszi dekor malaccal:

Visszaértünk a tóhoz, ebben az étteremben ettünk még délben:

A tér közepén csoportosultak egy pár ember és láttuk, hogy egy cicust simogatnak. Utánuk egy lány ment oda hozzá és simizte, mi pedig sorba álltunk, hogy megsimogathassuk. Tudják a macskák hogyan kell élni, igazi helyi sztár, sorban állnak hozzá az emberek, hogy simogathassák. Ennyi.

Olyan kis édes, tömzsi cica:

Aztán mentünk a vonatra. 🙂 Imádom Zugot, ha őszi kirándulást terveztek érdemes ellátogatni ide egy kicsit.

Ide nem tettem fel minden képet, ha szeretnétek még nézegetni a kirándulásról, Zugról fotókat, akkor menjetek erre a linkre.

További bejegyzésekért pedig kövessétek a Kalandjaink Svájcban facebook oldalt.

Hajókázás a zürichi tavon és séta Rapperswilben

Hú, már nagyon rég írtam, pedig eseménydús a nyarunk. Ma van kedvem és időm is blogolni, szóval elmesélem hol jártunk múlt hétvégén.

Hajóval mentünk Rapperswilbe, ami Thalwiltől nagyjából 1 óra 20 perces hajóutat jelent. Zürcihből is lehet hajózni természetesen, ha valakit érdekel a menetrend itt meg tudja nézni. Viccesen hangzik Rapperswil neve, több expat fórumon is láttam, hogy kifigurázzák, hát igen: úgy képzelné az ember, hogy csupa rapper lakik ott, ha mindent szó szerint értene.

Mivel nagyon közel lakunk a zürichi tó partjához így kb. 5 perc alatt lebattyogtunk, kikötött még egy pár hajó, mielőtt a miénk megérkezett volna. Egyébként elég sokan voltak, szóval lehet érdemes az első osztályra venni jegyet. Az út elég hosszú volt, szóval lehetett nézelődni, elkelt a pulcsi is, mert fújt kicsit a szél, amit sokkal inkább érezni a vizen. Cikk-cakkban megy a hajó, kiköt az egyik majd a másik oldalon is. Nagyon sokan integettek nekünk, cuki svájci szokás ez.

A legvarázslatosabb megálló számomra a Halbinsel Au volt, azaz az au-i félsziget. Egyszerűen megláttam és éreztem, hogy ide el kell majd jönnöm egy “felfedezőútra”.

Egy kép a félszigetről:

Érkezés után beültünk ebédelni egy gyorsat, majd elindultunk a városi sétára. Nagyon szép, történelmi kis városka, érdekes utcákkal. Igazi kis ékszerdoboz ez a Rapperswil.

És őzikék is vannak:

Ez a “Bádi” nagyon tetszett:

És persze van vár is:

Imádom, ahogy csillog a tó vize:

Ezután lesétáltunk a vár melletti rózsakertbe.

Isteni illatuk volt 🙂

A séta után pont elcsíptünk egy Thalwil felé induló hajót…

Hát igen, ezek a házak mesebeliek: van saját tópartjuk.. 🙂

Minden falucskának megvan a saját címere, nekem ez nagyon tetszett: milyen cuki már a kis vidra a hallal a szájában 🙂

Szóval a konklúzió: ide még vissza kellene menni egy jó nagyot strandolni. 🙂 Nagyon teszett az a móló a Bádin.

Az összes fotó a blog facebook oldalán található a kirándulásról.

Végre kész a terasz

Múlt hétvégén átültettem az összes tuja fánkat (amiket ingyen hoztunk tavaly a szomszédból az éjszaka közepén, viharban). Nagyot nőttek és mind jól vannak. Bezzeg a mini tuják, amiket Lidl-ben vettem mind kiszáradtak, na mindegy. A szobanövények nagy részét is átültettem, szóval mindenki nagyot nőtt az elmúlt egy évben. Durva, ha belegondolok, hogy már egy több, mint egy éve itt vagyunk.

Egy fontos dolog: Valaki tudja, hogy mi lehet az oka annak, hogy minden fikuszom levele lehullik kb.? Nem halnak meg teljesen, csak megkopaszodnak. 🙂 Nincsenek huzatban és még vitamint is vettem most nekik. Valaki tudja miért van ez? Ez egy fikusz tulajdonság?

Megújult a lakás nyárra belül is, több bútort elajándékoztunk. Egyébként is vettem egy könyvet, hogy hogyan legyen kevesebb dolgunk. 🙂

Voltunk ma bevásárolni és vettünk két kis Aloe Vera-t is, mindig Aloe Vera-ra vágytam. 🙂 A kasszás néni kedvesen mondta, hogy de jó, majd csinálok belőle krémet, ugye?

Elültettem végre az ebay-ről rendelt virágmagokat, már nem is emlékszem mik voltak pontosan. Az egyiket utálják a csigák, az biztos. Bár gondolom így, hogy cserépben lesz ez pont tök mindegy, de nem baj. 🙂 Legutóbb macska mentát próbáltam magról növeszteni, de nem nőtt ki.

Na és ilyen lett a terasz, ma raktuk össze Attilával a székeket meg az asztalt, most itt ülök:

Kitty meg itt:

Vannak ilyen cuki napelemes lampinok is az IKEA-ból.

Kitty közben átült…

Szóval szép az élet.

Már csak a non-stop ordítást kéne, hogy befejezzék a gyerekek. Nem értem miért ordítanak non-stop, imádom a csendet.

Ja és még egy fontos: elindult anyáék veszprémi, független online magazinja, egy csomó jó cikkel, nem csak veszprémieknek: www.veszpremkukac.hu

Puszi

Boldog Svájc- Szomorú Magyarország

Ma reggel ez a cikk várt az idővonalamon facebookon: Schweiz ist das glücklichste Land der Welt (Svájc a világ legboldogabb országa). Aztán egy fél órával később többen is belinkelték nekem gmailen, facebookon a 444 cikkét: Itt a világ legboldogabb országainak listája, mi a száznegyedik helyen vagyunk. Nem mintha meglepne,  hogy Svájcban boldogabbak az emberek, mint Magyarországon.

Egy újabb felmérésről van szó, méghozzá a WORLD HAPPINESS REPORT 2015-ről, ami 2012-ben indult. Az élettel való elégedettség igazából mindig érdekelt, már a szakdolgozatom is erről szólt, szóval gondoltam letöltöm az egész riportot és megnézem mi is van a “boldogság” definíciója mögött.

Az első boldogság felmérés eredményeit egyébként az ENSZ április 2-án tette közzé 2012-ben és akkor 156 ország vett részt a felmérésben. Sok ország vezetői pl. Angela Merkel (Németország), Park Geun-hye (Dél-Korea), David Cameron (Egyesült Királyság) és még Dubai sejkje is nagyon fontosnak tartja az országa boldogságát és ezt a felmérést is figyelembe veszik iránymutatásul.

A legfontosabb változók, amelyek alapján összehasonlítják a résztvevőket: a földrajzi elhelyezkedés (országok szerint), nemek közötti különbségek, életkor szerinti különbségek, de gondolom még ezer más dolgot is néznek. Külön kitérnek a gyerekek esetére, miszerint az ő boldogságuk is kiemelt fontosságú, hisz a 18 év alatti résztvevők a jövő felnőttei.

Na és ilyen boldog a világ (ilyen rossz felbontásban-bocs):

Minél zöldebb, annál boldogabb, minél pirosabb-barnásabb annál kevésbé boldog. Capture

A nők majdnem minden életkorban boldogabbak a férfiaknál, kivétel 55 környékén 🙂 ffi no

A 20 legboldogabb ország: 1. Svájc (7.587) 2. Izland (7.561) 3. Dánia (7.527) 4. Norvégia (7.522) 5. Kanada (7.427) 6. Finnország (7.406) 7. Hollandia (7.378) 8. Svédország (7.364) 9. Új- Zéland (7.286) 10. Ausztrália (7.284) 11. Izrael (7.278) 12. Costa Rica (7.226) 13. Ausztria (7.200) 14. Mexikó (7.187) 15. USA (7.119) 16. Brazília (6.983) 17. Luxembourg (6.946) 18. Írország (6.940) 19. Belgium (6.937) 20. Egyesül Arab Emírségek (6.901)

Egyébként meglep, mert általában azt hallani, hogy a mediterrán országok nagyon boldogak, mégis a riport szerint 2013 óta Spanyolországban, Olaszországban és Görögországban csökkent a leginkább az élettel való elégedettség. Ezt főként gazdasági okokkal magyarázzák, de engem meglep, hogy Izland is nagy válságot élt át, mégis milyen boldogok. Hát igen, minden szubjektív pl. egy izlandi csak ránéz egy fluffy pónira és már boldog is. 🙂

És Magyarország körül kik vannak a listán?

A cseh szomszédaink sok hellyel előttünk járnak, a fehéroroszok is boldogabbak, nem beszélve a kazahokról. 😛 A háborúkon átesett ex-Jugoszláv országok is megelőzik Magyarországot…

………. 103. Libanon (4.839) 104. Magyarország (4.800) 105. Honduras (4.788) ………

Mostmár több, mint egy éve Svájcban élünk és amikor hazamegyünk harapni lehet a rosszindulatot, szomorúságot és kilátástalanságot Magyarországon. Egyszerűen elmondhatatlan.

Szánhúzó kutyák, avagy egy gyerekkori álmom

Már régóta meg akartam írni ez a nagy kalandot, amiben részünk volt egyik hétvégén. Ha jól emlékszem egy vasárnapi nap keltünk útra kora reggel, az autópályákat még nem igazán takarították le, szóval nagy hóban indultunk Fideris Dorf irányába.

Az egész ott kezdődik, hogy mindenki tudja mennyire imádom a kutyákat és foglalkozni velük, tanítani őket, gondoskodni róluk és mindenhatónak érezni magunkat, amikor együtt vagyunk és csapatként működünk együtt. Szóval gyerekkoromban egyébként is non-stop olvastunk anyával és többek között ekkor szerettem bele a szánhúzó kutyák világába is, pl. Jack London Fehér agyar című könyvét kb. kívülről fújtam és mindig is ott akartam élni a vadonban,az okos kutyámmal és aranyat szitálni ki a folyó vizéből meg minden. 🙂

A mostani kutyázásra ezzel a könyvvel hangolódtam:

Nagyon jól leírtam a híres Iditarod szánhúzókutya versenyt, a felkészülést, a kutyák személyiségét, az életet a nagy hidegben Alaszkában. Szóval minden nap ezt bújtam a vonaton munkába menet, már alig vártam, hogy menjünk.

Itt Svájcban a természeti adottságok miatt sok helyen lehet szánhúzó kutyás túrára menni, én egy olyan helyet néztem ki, ami nem tűnt túl mainstreame-nek és ajánlották is az English Forum Switzerland-on. (Egyébként ez az oldal mindig tele van jó tippekkel.)

Akit érdekelnek további részletek a malamut.ch oldalon lehet tovább informálódni.

A workshop kb 6 órás volt összesen és nagyon izgalmas volt a program. Úgy kezdődött, hogy megérkeztünk Fideris Dorf-ba kb. 9 óra körül, ahol jegyet vettünk egy kis buszra, mert csak így lehet a Fideriser Heuberge-t megközelíteni. Én már itt éreztem, hogy ez csak jó hely lehet majd, mert nem sok ember ült a kis buszon, tehát nem lesz nagy tömeg. 🙂

A buszok egyébként reggel 9 és 13:00 óra között járnak fel és 16:15kor indulnak lefelé, de le lehet jutni szánkóval is. 🙂

Szóval így mentünk fel a hegyre:

Kb 30-40 perc alatt értünk fel, aztán lefelé menet nagyot néztünk egyébként, mert ez az út, ahol közlekednek a kis buszok Svájc legjhosszabb szánkópályája is egyben, szóval nagyban előztük meg a szánkósokat. 🙂

1100 méter magasan vagyunk, ahogy kiszállunk már láttuk a csoportot, akik vártak minket. Még egy 4 tagú svájci család vett részt a workshopon rajtunk kívül és a kedves Hanselmann házaspár és két önkéntes, akik segítenek nekik a kutyák körül. Elsétáltunk a kennelekig, ahol a kutyák laknak. Egyébként heti 4-5 napot vannak itt a Fideriser Heuberge-ben és a hét pihenőnapjait Appenzellerland-ban töltik, ahonnan származnak a gazdik.

Mindenki kapott egy kutyát, akit a dereka köré csatolt és szigorúan a hierarchia szerint elindultunk felfelé a hegyre a síelők mellett. Egyébként iszonyú jó kutyával felfelé mászni, nagyon jól húznak. 🙂 Én a nagyfejű, de egyébként lusta kutyusok egyikét kaptam, bár nem panaszkodhatok rá, amikor egyedül kellett húznia, akkor nagyon ment és feszült a hám, inkább csak befogva szokott lustálkodni. Bár azt is mondták, hogy ő alszik egy kennelben a kis bébi kutyával, aki nem hagyja aludni, szóval kimerült is volt. 🙂

Szóval ez a buci fejű kutyus húzott fel:

Majd minden kutyát kikötöttünk a helyére, szintén szigorúan hierarchia szerint, mert különben nagy veszekedések lennének. 🙂

Ő az alfa kutya, imádtam, ahogy pózolt:

Ezután felállítottuk a tábort:

Miután stabilan állt a sátor elmesélték nekünk mindegyik kutyus történetét, szép sorban. Az egyetlen lány kutya már elég idős, 12 év körüli és még mindig tud húzni néha, de már nem szól közbe, ha a fiúk veszekednek.

Ezen a képe a jobb oldali kutyus ő:

Aztán a következő kutyus a rangban az “utolsó”, akit nem érdekelnek a csatározások és általában őt harapják meg a vezérek vagy akik kötözködni akarnak. Nagyon megható a története, mert egy nagy csípőműtéten esett át még egy éves kora körül. A testvérei közül a többiek nem élték meg a felnőttkort, mert az anyának betegsége volt a vemhesség alatt és amikor megszületett olyan szerencsétlenül húzta ki a lábánál fogva, hogy csípőbetegsége lett. A tenyésztő azonban azt mondta a házaspárnak, hogy kutya baja, így megvették… Aztán kezdődtek a bajok, az orvos azt mondta, hogy egyáltalán nem is fog tudni járni… nem hogy húzni.. de mire ez kiderült már a családdal élt hónapok óta, így nem volt szívük megválni tőle és elaltatni, szóval nem volt más hátra, mint befizetni a több ezer frankos műtéteket, pedig nem is volt garancia, hogy “műkődni” fog. De láss csodát minden rendben ment és nagyon jó szánhúzó kutya lett belőle. Azt mondták, hogy az egyik leghálásabb kutyus, minden nap kedveskedik a gazdáinak, érzi, hogy sokat köszönhet nekik. Ő van egyébként az idősebb kutyus mellett az előző képen.

Aztán jött még több malamut, például az én egyik kedvencem is, aki kb. 2 éves és várhatóan egyszer vezérkutya (leader dog) vagy alfa kutya lesz belőle, mert nagyon ügyes es domináns. Gyakran beleharap a lusta kutyákba például, ha nem húznak rendesen. 🙂

Azt is mondták, hogy egyébként nem valami kedves kutya és nagyon távolságtartó, de engem mégis nagyon szeretett, valami hihetetlen connection volt köztünk. 🙂

Aztán jönnek a grönlandi kutyák, kezdjük ezzel a pár hónapos kis tündérrel:

Ő még nem integrálódott a falkába, nem lehet tudni pontosan milyen a “személyisége”, kb. 1 éves korától fog majd húzni, addig messziről figyeli a többieket. 🙂

Ami fontos, ha valaki nem ért ezekhez a kutyákhoz (én már gyerekkoromban is kívülről fújtam a kutyafajta neveket):

Rengeteg féle szánhúzó kutyafajta van:

Itt most alaszkai malamutokat és grönlandi kutyákat láthattunk, akik erősebbek, nagyobb testűek, mint a szibériai huskyk. Ez azért fontos, mert pl. a malamutok, grönlandi kutyák több ezer kilométert is megtesznek, míg a kecsesebb huskyk inkább sprinterek és rövidebb távokat tesznek meg gyorsabban. Jellemző még, hogy a sprinter versenyekre husky és vadászkutya keverékeket visznek, mert ezek a kutyák még gyorsabbak, azonban nem bírják a zord időjárást, kabátot kell rájuk adni a verseny után. 🙂 Egyébként a nagy versenyeken minden kutyára adnak kis cipőket, mert a hó ha megfagy nagyon tud vágni, de itt Svájcban ilyenre nincs szükség.

Az alfa kutya pedig ő, azt mondták nagyon jó vezér, csak egyszer harapott meg kutyát a falkájából komolyabban. 🙂

A leader dog vagy vezető kutya pedig az, aki elöl megy. Ez a kutya lehet,hogy egy és ugyanazon kutya, mint az alfa, de ebben a falkában nem. A leader dogot a gazdák jelölik ki és jellemzően egy olyan kutya, aki nagyon jól figyel az emberre, az instrukciókra. Hiszen itt nincs gyeplő, mint egy lovas szánnál, szóval nagyon fontos a szerepe. Az alfa kutya azért fogadja el, mert tudja, hogy ez a leader dog nem azt csinálja, amit ő maga akar, hanem csak azt, amit a gazda mond neki, szóval az belefér. 🙂

Miután megismertük a kutyákat megismerkedtünk a szánokkal és készülődtünk az első útra. Mindenki két kutyával ment:

Már alig várták, hogy menjünk…

Én voltam az első:

Egyébként nagyon sokszor kell a szán mögött futni, mert a kutyák sokszor nem futnak annyira gyorsan, vagy túl mély a hó. Ha az ember hosszabb útra megy gyakran akár a kutyák előtt is kell mennie és a hótalppal kitaposni nekik az utat, hogy tudjanak haladni.

Az alfa kutya (balra) és a leader kutya (jobbra)

Attila is suhant:

Aztán heverésztünk egyet:

Miután mindenki ment egy kört eljött a kaja ideje:

Persze ez is kizárólag a hierarchia sorrendben. 🙂

Aztán mi is ettünk, finom svájci levest, svájci hadseregből való tányérban:

Nagyon fincsi volt 🙂

Itt készült a leves:

Jó kis kémény:

Aztán közben kinn nagy hóvihar támadt:

De a malamutok bundája olyan jó, hogy csak megrázzák magukat és már mehetünk is tovább:

Aztán mire megettük a levest a sátorban nagyon szép idő lett:

Mentünk még egy kört, most 3 kutyával.

Majdnem le is estem ugye 😀

Ezen a képen olyan jól látszik, hogy a leader dog tényleg figyel az emberre. 🙂 Hátranéz, érzi vagy hallja, hogy lassabban. 🙂

A második kör után minden kutyát megfésültünk:

Majd mindeki lement azzal a kutyával szép sorban, akivel fel is jött:

Lefelé nagyon erősen húztak. 🙂 Várták már a pihit 🙂

Kellemesen elpilledtünk mi is, ittunk közösen egy forró csokit a hüttében, megvártuk az első lefelé induló buszt, majd a szánközökat előzgetve vígan megérkeztünk a kocsihoz.

Minden évben el fogunk jönni, igazából minden percemet legszívesebben ilyen környezetben tölteném.

A kislány, aki velünk volt teljesen a gyerekkori önmagamra emlékeztetett, alig bírt elbúcsúzni a kutyusoktól.. 🙂 És már azon gondolkodott, hogy mikor jön vissza, na ezzel én is így voltam. Jövőre ugyanitt! 🙂

Minden kép, amit készítettünk ide kattintva érhető el.

További infók ezen az oldalon találhatóak: www.malamut.ch vagy facebookon.

(Ha angol nyelvű idegenvezetés szükséges azt előre kell jelezni.)

Hello Spring (and American Burgers) :)

Végre nagyon szép, napos hétvégénk van. Mondjuk én imádom a zord, havas időt is. 🙂 De azért ez a napsütés üdítően hat ránk.

Szóval vasárnap délelőtt felmentünk Felsenegg-re, ami nagyon közel található Thalwilhez, a közeli Adliswilből lehet felmenni felvonóval. Még mindig volt hó itt-ott foltokban és nagyon sokan élvezték a szép, tiszta időt. Mentünk egy kb. egy órás kört, közben néztük a siklóernyősöket, jött velünk szembe lovas is.

Ebben az étteremben szoktunk kajálni, de most pont tele volt és senki tűnt, úgy, hogy hamarosan elmegy, úgyhogy visszaindultunk a felvonóhoz.

Ilyen volt a kilátás az étteremből, nem csoda, hogy zsúfolásig megtelt.

Szóval miután “éhen maradtunk” és leérkeztünk a hegyről Chur felé vettük az irányt, a Cindy’s diner-be, ahova már régóta be akartunk nézni, mert a jó kis amerikai burgernél nincs jobb. 🙂

Végülis a klasszikus amerikai burgerre szavaztunk, jó kis BBQ szószos krumplival.

Mostanában nem szoktunk ilyen junk foodot enni, szóval a krumplit nem bírtam kivégezni, de a burgert mind megettem. 🙂

Egyébként van egy polc tele amerikai goodies-al, mint marshmallow fluff hahahhaha

Szóval az amerikai expatok biztosan ide járnak vásárolni. 🙂

Mi jobb Svájcban, mint Magyarországon?

A blog facebook oldala ide kattintva elérhető.

Bár egy párszor már megkaptam, hogy ne hasonlítsam Svájcot Magyarországhoz, de én azért megteszem, nem tehetek mást, hisz Magyarországon éltem azelőtt, hogy ide költöztünk. Svájc alapvetően sokkal boldogabb ország, ez gondolom nem újdonság. 🙂 A cikk alapvetően szubjektív és a saját nézőpontomat mutatja be, ez a blog műfaj jellegzetessége is. Várom a ti véleményeteket is a kommentekben.

A történelmi múltat persze nem lehet összevetni, hisz Svájcban nem volt kommunizmus, bombázások, stb. de azért nem csak erről van itt szó.

Szóval én úgy figyeltem meg alapvetően az alábbi dolgok “jobbak” Svájcban:

1. Olcsóbb a rezsi. Ezt még a városok köztötti megélhetést összevető oldalak is megerősítik. (Mondjuk minden más drágább nagyjából.) Iszonyú jó a fűtés, még sosem voltam ilyen egyenletesen meleg lakásban. Pesten az albérletekben mindig vagy túl meleg vagy túl hideg volt, általában nem volt fűtés a fürdőben, nem volt elég melegvíz, stb… és félhettem, hogy a konvektor bekrepál és szénmonoxid mérgezést kapok. Na itt padlófűtés van, szóval hiányzik a konvektorok zaja, a koszolódó, örökké elromló radiátorok, stb… A lakásunk egyébként nem új építésű és elég réginek tűnnek a kapcsolók, mégis minden tökéletesen működik: itt tudnak építkezni. Ja és egyáltalán nincs por és zaj sem egyébként, maximum a szomszéd gyerek sír néha. 🙂 A lakásokban nagyon praktikus még a közös mosógép és szárítógép. Végre nem kell annyit teregetnem és nem foglalja el a fél nappalit a szárító állvány. Juhuuu 🙂 Mondjuk mi szerencsések vagyunk, mert nincs előírva, hogy mikor moshatunk, a nagyobb házakban ebből szokott konfliktus lenni.

2. Demokrácia van. Nem ám képviseleti 🙂 Nagyjából kéthavonta szavazást írnak ki, a legkülönbözőbb kérdésekről és mindenki maga dönthet és dönt is. Otthon nekem már nem volt kedvem szavazni, mert egyik párttal sem értettem egyet teljes mértékben, persze emiatt sokan “lehülyéztek”, de egyszerűen nem tudtam kire szavazni, egyik rosszabb, mint a másik. Na de itt van értelme szavazni méghozzá olyan kérdésekben, hogy legyen-e minimálbér vagy megépüljön-e a szomszédos mezőn a golfpálya vagy legyen-e ismét aranyfedezet a kibocsájtott bankjegyek mögött. Már Isztl tanár úr is megmondta a Lovassyban történelem órán, hogy igazából csak Svájcban van demokrácia. 🙂 (A legjobb töri tanár ever!)

3. Magyarország egy romhalmaz Svájchoz képest. Magyarországon az épületek omladoznak és ocsmányak, jó persze szétlőtték őket mondhatnánk… De nem csak erről van szó. A Lukács fürdőt pl. milliárdokért újították fel és már most teljesen elrohadt a mennyezete. Harapni lehet a penész és ez már rögtön akkor is látszott, hogy így lesz, amikor megnyitott a felújítás után. Sétáltunk Mindszentkállán is a Káli medencében (nagyon bájos falucska) és rengeteg összedőlt házat láttunk, egyszerűen otthagyják őket, na ez itt elképzelhetetlen. Budán várják, hogy összedőljenek a szép régi villák és addig nem újítják fel őket, hogy később lakhtatlanná nyilvánítsák őket és lerombolhassák és valami rémes “modern” villát húzzanak a helyükre. De ne is beszéljünk a többiről, a hírhedt autópályáink és társaik… vagy a az új metró Budapesten, ami minden modern várostervezési trendnek ellentmond. Arról nem is beszélve, hogy a Móriczon pl. ott kell lemenni jegyet venni az aluljáróba, ahol a “toilette” felirat van. Jaja, végülis minek is írnák ki, hogy ott kell lemenni a pénztárakhoz.

4. Büszkék a hagyományaikra. Na nem úgy, mint otthon, hogy minden “nemzeti” meg “járási” lett, még a tej is a boltokban, de valójában emögött semmi nincs, vagy ha van, akkor az elmebeteg, mint az érpataki polgármester. Aki nem tudja miről beszélek nézze meg pl. ezt a videót. Érzésem szerint a magyar hagyományok még Erdélyben élnek és olyan érdekes emberekkel lehet arrafelé találkozni, mint a Szerelempatak c. filmben.

5. Alapvető a bizalom. Ha pl. online rendelsz valamit nem az megy, mint otthon, hogy csak aláírásra adják oda. Itt simán lerakják az ajtó elég, sőt leggyakrabban a ház előtt levő postaláda mellé teszik, amit bárki elérhetne, ellophatna, megrongálhatna stb. Szóval egy fél millió forintot érő csomag simán pihenhet egész nap az “utcán” a ház bejárata előtt és senki nem fogja bántani. Az online rendeléseket pedig utólag is lehet fizetni, küldenek egy csekket a csomagban és 30 napod van, hogy kifizesd. Nem kell előre fizetni és téged sem fog senki átverni. A vonaton vagy a villamoson az ellenőr nem büntet meg egyből, mert rossz jeget vettél, stb. vagy mert “nem írtad be az igazolvány számod” (mert itt eleve rányomtatják a számot és kész). Nincs trükközgetés, lopás, rosszakarás, alapvetően az a kiindulási pont, mint Rogersnél, miszerint minden ember jó és jót feltételeznek rólad. De ezzel sem mondtam újat, már gazdaságpszichológia órán is olvastuk, hogy “A modern társadalmak legfőbb feladata ennélfogva a társadalmi bizalom, a társadalmi tőke magas szintjének megőrzése vagy megteremtése, mert ennek hiánya legalább olyan mértékben akadályozza a gazdaság fejlődését, mint a fizikai tőke szűkössége.” (Francis Fukuyama: Bizalom)

6. Flexibilitás. Az élet egyszerű és flexibilis, nincs olyan, mint pl Magyarországon a shopline-nál, akik rossz címre viszik a csomagod, majd egy órás telefonálgatás után közlik, hogy nem tudják a helyes címre kiszállítani, mert a címet nem lehet megvátoztatni (miközben én a helyes címet adtam meg) sőt az egyik ügyfélszolgálatos még rád támad, hogy “most komolyan nekem kell ezzel foglalkozni és akkor most hol a faszban van a csomagod?”. Na ekkor jön rám az az érzés, hogy mindjárt a falba verem a fejem. Itt is volt hasonló, egy csomagot véletlenül a régi címemre kértem, felhívtak és írtak emailt, aznap amikor nem sikerült kikézbesíteni, majd felhívtam őket és két órán belül már Zugban volt a csomagom a kezemben. (Pedig az eredeti cím Zürichben volt, amazing, isnt it?)

7. Biztonságban vagyunk. Küldenek pl. jódtablettát mindenkinek, akinek a 40 km-es körzetében atomreaktor van. Persze gondolom ez csekély segítség lenne atomkatasztrófa esetén, én mégis úgy éreztem törődnek velem. (Más amerikai expat oldalakon szidták a svájci államot, mondván, hogy Afrikávan éheznek és ilyenre hogyan merészelnek költeni, de szerintem ennyi erővel minden országba bele lehetne kötni.) Egy edzéstársunk mesélte, hogy anno a világháborúk alatt pl. a St. Gotthard alagút falát végigrakták bombákkal, hogy adott esetben, ha muszáj lenne, akkor berobbantanák és így senki nem tudna az országba bejönni, elég jók az ország földrajzi adottságai. Ezek a bombák a mai napig ott vannak, szóval biztonságban vagyunk. 🙂 Van minden háznak takarosan rendbetartott óvóhelye is. De nem csak alapvető fizikai biztonság van, hanem anyagi is: pl. egy évig van munkanélküli segély, lesz nyugdíj, mindenki félre tud tenni. Emellett a munkanélküliség nagyon alacsony egyébként kb 3%.

8. Minőség mindenek felett. Egyszerűen minden minőségi. A szolgáltatások, az élelmiszer, az oktatás, minden. Finomabbak az ételek, kedvesebbek az emberek, kevesebb a kacat, van garancia mindenre.

9. Kortárs művészet: pezsgő kulturális élet rengeteg kiállítás van, kortárs alkotások mindenfelé, pezsgő galériák, van kereslet a művekre és a művészek itt jobban meg tudnak élni. Az éttermekben nem a Való Világ szereplők alkotásai vannak kifüggesztve, mint Budapesten, hanem kortárs művek. Karácsonykor rengeteg Art Markt volt, én is megnéztem egyet, amiről írtam egy korábbi posztban. Rengeteg a kulturális program, pl. a Zürich liest (Zürich olvas), ahol az írók és költők a villamosokon olvasnak fel, a parkokban és teltházas esteket tartanak. Mesés! A várost járva mindenütt műalkotásokba botlunk: a megállóktól kezdve a lépcsőházakon át a parkokig.

10. Olcsóbb (és ésszerűbb) az autópálya matrica: Na igen, itt 40 frank az éves autópálya matrica. Mindenkinek ennyi, a turistáknak is évest kell venni. Ez kb 10.000 HUF, de ennyiért egy éven át mehetsz az autópályán az egész országban. Arányaiban a magyar fizetésekhez képest ez kb 3000 forintnyi összegnek felelne meg.

11. Vidám idős emberek élnek Svájcban, míg otthon láthtatlan ez a generáció vagy ha láthatóak, akkor “nyuggerek”, akiken mindenki keresztülnéz és agresszívak is emiatt. Itt kedvesek, mosolyognak, étterembe járnak, nordic walkingoznak és érdekesek. Egy barátunk, aki a helyi hegymászó klubba jár mesélte, hogy múltkor panaszkodott neki egy 80 év körüli svájci néni, hogy nagyon örül, hogy jönnek a fiatalok, de nem bírják a tempót, nincs kondíciójuk, így lassítják a mászást. 🙂

12. Komoly nők. A magyar nőkhöz képest itt sokkal kevésbé ledérek a nők, egyik nap egy svájci kolléganőmmel utaztam a buszon és mondta, hogy ő egyszer volt Magyarországon és úgy látta, hogy a nők “kurvásak”. Most ha hazamegyek már nekem is nagyon feltűnnek a nyakig felpolcolt óriási, kitömött magyar mellek, a seggmutogatós kis szoknyák, amelyek még idősebb korban is gyakoriak. Itt ez nem szokás, vagy sportosak vagy elegánsak a nők, de sosem magamutogatóak… maximum a Langstrasse-n, ahol ugye minden 5 kurvából 4 magyar. 🙂 Múltkor elmentünk megnézni és egyébként tényleg, a legviccesebb mondtat amit elkaptunk, az volt, hogy “én azé nem tudok németül, mert angolul tanultam írni”. Igazából jól kezelik ezt a kérdést is a svájciak: van külön munkavállalási engedély prostiknak és évi 3 hónapot adómentesen űzhetik az ipart. Így legálisan nyilván vannak tartva, szűrésekre mennek stb. és vannak csak autóval megközelíthető prosti kabinok is. (amelyek be vannak kerítve és a kapun magyarul (!!!) az áll, hogy “Lányok ne ugorjatok át, 18:45-kor nyitunk.”)

Egyébként a Miss Hungary választásokon én mindig nagyon műnek és nem túl szépnek láttam a nyerteseket (egy pár kivétellel). Na Miss Schweiz egy természetesebb lány például, de Attila egyből hozzá is tette, hogy egy “ilyen nő” a magyar szépségversenyeken labdába sem rúghatna. 🙂

13. Parkolás: nagyjából lehetetlen. Kérdezitek egyből, hogy na ebben mi a jó? Az a jó, hogy nincsenek autók az utakon, lehet közlekedni és szebbek a városok ettől. A veszprémi Baláca utcában pl. már annyi az autó, hogy nem lehet eljutni néha a házunkig. Nem viccelek! Beállnak a szomszédok a házuk elé a 3-3 autójukkal és középen már alig vagy nem is marad hely az elhaladásra. Svájcban nagyon drága a parkolás ha van, de általában nincs, kivétel persze a síparadicsomokban. Mondjuk ehhez társul a hibátlan tömegközelekedés is. A svájciak szívesebben mennek vonattal pl. síelni is, mint kocsival. A kedvenc helyem eddig Saas Fee volt, ahova nem lehet kocsival bemenni és az autódat ott kell hagyni a gigantikus parkolóban. Megfizethetetlen az a csend és friss levegő.

Íme Saas Fee:

És egy szimpatikus vonat:

14. Természet: itt mindenki tiszteli a természetet, gondozza a fákat, amelyek mindenfelé gyönyörűek és egzotikusak. Gyakoriak a szemétszedő napok is, a szemetet szelekítven gyűjtik és nem általános szemétdíj van, hanem meg kell venni a hivatalos szemét zsákokat a boltban és abban kell a kukába dobni, így mindenki annyit fizet, amennyit szemetel. Minden háznál van külön bio kuka is a szerves hulladékoknak. Rengeteg a madárház a városokban is, nagyon sok a park és a zöld terület. Nincsenek kóbor állatok, felelősek az állattartók, az állatokat ivartalanítják. A mi macskánk persze egyébként menhelyről jött, de nem az utcán találták, hanem, “leadták” mert nem tudták magukkal vinni. Nem úgy oldották meg, hogy kidobták és magára hagyták egy kukában. Így is lehet!